Eredetileg úgy terveztem, hogy egy Lottis sztorival indítom a blogot, de ma reggel másképp alakultak a dolgok. Sikerült megint önmagamat adni. Azt kell tudni rólam, hogy nagyon gyorsan jár a szám, és sokszor az agyam is. Így elég jó százalékban ismerem fel és ütöm le a "magas labdákat".
Reggel leadtuk a kölyköket az óvodában, és mivel ez az átlagosnál hamarabb sikerült, a párom kísérletet akart tenni egy korábbi csatlakozás elérésére. Emiatt előre rohant a metró mozgólépcsőjén. Én közben leértem és elfoglaltam a megfelelő pozíciót, hogy leszálláskor a legközelebb essen a kijárat. Ekkor vettem észre, hogy ő közeledik felém:
- Na mi van, sikerült lekésned? - kérdeztem.
- Észre sem vettél? - kérdezett vissza Veronika.
- Én csak a jó nőket szoktam észrevenni. - csaptam le a magaslabdát.
Na ez betett, sértődve hátat fordított és elment az ellenkező irányba. Én utána, hízelgés - hagyjál békén - mindenféle korábban tett szexuális jellegű ígéretek azonnali visszavonása:
- Én jó nő vagyok. - mondta sértődötten.
- Igen, te az vagy! - mondtam erőltetett meggyőződéssel.
- Tudod kivel fogsz este...
Na, ez vagyok én. Lotti persze még ártatlan és valószínűleg az is marad. Ezzel lehet érzékeltetni, hogy egy családon belül is mekkora kontrasztok lehetnek. Az alma is tud messze esni a fájától.
